Budapesti kirándulás
A fővárosban jártak a hetedikes diákok.
A teljes sötétségtől a rivaldafényig….
A Láthatatlan Kiállítástól A Pál utcai fiúkig…
Március első vasárnapján iskolánk hetedik évfolyamos diákjai felkerekedtek, s osztályfőnökeikkel Budapestre utaztak.
Elsőként a Láthatatlan Kiállítás páratlan élményét tapasztaltuk meg. Interaktív utazást tettünk egy láthatatlan világba, ahol teljes sötétségben próbáltunk meg eligazodni csupán a tapintás, a hangok és az illatok nyomán. Egy óra kalandozás teljes sötétségben, melynek során megtapasztalhattuk a nem látók világát; hogyan segíthetjük, s miképpen érthetjük meg őket.
A különleges kiállítás után rövid sétát tettünk a Duna-parton, aztán következett a nap fénypontja: A Pál utcai fiúk c. színházi előadás megtekintése a Vígszínházban.
A Molnár Ferenc regényéből készített zenés darab teljesen magával ragadott bennünket. A jól ismert történet megelevenedett, s régi ismerősként üdvözöltük Bokát, Nemecsek kedvenc üveggolyóit; emlékeztünk a gittegyletre, a füvészkertre, a csatára a grundon…
Egy képzeletbeli vonaton robogtunk ismerős állomásokon keresztül, ami az előadás végén felcsattanó vastapsig megállás nélkül repített bennünket.
„Napok óta izgatottan vártam milyen lesz a színházi előadás. Én még soha nem voltam budapesti színházban. A Vígszínház épülete is gyönyörű. Jó helyről élvezhettük az előadást. A sok zenei rész nekem nagyon tetszett, mint ahogy a szereplők is, akik szuperül játszották a szerepeket. Soha nem felejtem el ezt a napot.”
„Az előadás nagyon tetszett. A történetet már ismertem, mert olvastam a könyvet. Mikor elkezdődött az óra, olyan volt, mintha én is a fiúk osztálytársa lennék. Mikor Rácz tanár úr lapozgatta a naplót és néma csend lett, az elég vicces volt. A zenék fülbemászóak voltak. Maga a színház is gyönyörű. Nagyon örülök, hogy láthattam az előadást. Nagyon sokáig emlékezni fogok rá.”
„Amikor a színházba beléptünk, nagyon meglepődtem. Mindenütt arany díszítés és vörös falak, függöny fogadott. A műsor lenyűgözően szép és csodás volt. A végén a színészek 10 perces vastapsot kaptak. Nagyon élveztem a színházat, jól éreztem magam.”
„Izgatottan vártuk az előadást. Sok zenét hallottunk, személy szerint a „Mi vagyunk a Grund” volt a kedvencem. Nagyon szépen énekelt mindenki! Kalandos, izgalmas volt a színdarab. Mindenkinek ajánlom! Sokkal jobban lehetett érteni, nem volt annyira tömény, mint a könyvben.”
„Sajnáltam, amikor vége lett, s beültünk a buszba…”
Én is… :-) Dr. Kupóné Gasztonyi Edit
A helyszínen készült képek a Galériában megtekinthetőek.
