Iskolatörténet / Névadónk

Iskolatörténet

Nagykanizsa múltját bemutató városismertető munkák megemlítik azt az épületet, amely jelenleg a Bolyai János Református Általános Iskolának ad helyet.

Bemutatják, mert az Erzsébet térnek kiemelkedően impozáns, építészeti szempontból reprezentatív, a város újkori történetében mindvégig jeles szerepet játszó épület.

Építésének pontos idejét a kutatók nem tudták megállapítani, valószínűleg a levéltári, köztük a Batthyány-levéltári források hiányosak - mint ahogyan hiányosak a 19. és 20. századi források is. Az bizonyos, hogy a 18. század közepe táján épült, akkor, amikor a város már a Batthyány-uradalom része lett, s akkor, amikor - bár a földesúr sohasem lakott a városban - Kanizsa -18. századi mércével mérve - fejlődésnek indult. Valószínűsíthető, hogy a város fejlődése, forgalmas vásárai, élénkülő kereskedelme indokolta a szokatlanul nagy méretű uradalmi vendégfogadó, a Kvártélyház építését, amelyhez az 1702-ben felrobbantott kanizsai vár köveit is felhasználták.

Később, a helytörténeti irodalom nem szól arról, hogy mikortól kapta a Zöldfa Vendéglő és Szálloda nevet.

A 19. század közepétől vannak adataink a Zöldfa Vendéglőről. 1844-től itt lakott Csány László, a Deák melletti Zala megyei ellenzéki mozgalom vezére, a szabadságharc dunántúli seregének főkormánybiztosa, aki 1848 nyarán innen szervezte a Dráva-vonal védelmét. A hálás utókor 1998-ban, a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján helyezte el az épület Erzsébet téri homlokzatára a Béres János szobrászművész által készített emléktáblát. A felül íves, krémszínű márvány alapon Csány László bronzból készült mellképe látható. Az emléktáblát a "Liberális Nagykanizsáért" Alapítvány kezdeményezésére állították, s 1998. március 13-án avatták fel.

Forrásaink egyöntetűen állítják, hogy az 1850-es évektől 1880-ig a Zöldfa Vendéglő sok mulatságnak volt a színhelye. A Zala Megyei Levéltár jelentős számú, a nagykanizsai Markbreiter Nyomdában készült német vagy magyar és német nyelvű, színházi előadásra, koncertre és báli mulatságra hívó plakátot őriz. E plakátok megtekintése után megállapítható, hogy csak 1854. augusztusában, 1 hónap alatt 15 este volt színházi előadás vagy koncert, tehát valóban pezsgő, eleven élet volt az épületben. Az előadások helyszíne az emeleti nagyterem és az udvar volt.

Amikor a kiegyezést követő államszerkezeti reform keretében a törvényhozó és végrehajtó hatalom, valamint az igazságszolgáltatás elkülönítését kimondó törvények megszülettek, és az 1871. évi XXXI. és XXXII. tc. az alsó fokú bíróságokról, s azok életbeléptetéséről gondoskodott, s Nagykanizsán a bíróságok elhelyezését meg kellett oldani, más lehetőség nem lévén, az akkori sóház emeletére szorították be, majd 1880-ban átköltöztették a Zöldfa Vendéglő "...megfelelően átalakított épületébe...".

Az épületet a Batthyány-Strattmann hercegi uradalomtól bérelték, a földszinten a járásbíróság, az emeleten a törvényszék és az ügyészség működött. Forrásaink szerint a ".helyiségek a kívánalmaknak nem felelnek meg.", t.i. a ".kezelő személyzet helyiségei, melyek ablakai az udvarra nyílnak, sötétek, és dacára annak, hogy már sok régi iratcsomót a törvényszék nagy irattárába elhelyeztem.", írja Kürthy István járásbíró a felügyeleti vizsgálat alkalmával. Az ez időben a rajta lévő felirat szerint Igazságügyi Palotának nevezett épület képét az 1910-es évekből való képeslevelezőlap őrzi.

Éppen a fentieknél fogva nagyszabású elképzelések születtek egy új "Igazságügyi Palota" építéséről, de az első világháború miatt ezek füstbe mentek; ezért 1915-ben újra 15 évre szóló szerződést kötöttek a bérbeadóval. Amikor aztán - ugyancsak az Erzsébet téren - felépült az új, kétemeletes "Igazságügyi Palota", 1937. augusztusában költözött el épületünkből a két bíróság és az ügyészség.

Nem tudjuk, hogy 1937-1943 között mi volt az épület sorsa, de 1943-1945 között internálótábor volt. E szomorú időszakra emlékeztetett az aulában 1959. március 21-én a MSZMP Városi Bizottsága és a Városi Tanács által elhelyezett 60x80 cm nagyságú vörös márvány emléktábla (amely ma ismeretlen helyen van).

Kérdés, hogy a háború befejeződése után milyen célt szolgált az épület. 1950. január elejétől - amikor rendőrakadémia volt benne - tűzoltótanosztály kezdte meg működését. A kiképzés 1952. április 4-ig tartott.

A helytörténészek jövőbeli kutatási feladata, hogy az 1952-ben közel 200 éves épület történetének, mindenkori rendeltetésének fehér foltjait feltárják.

A barokk épületet azonban be kell mutatnunk, mert többszöri átépítése ellenére is őrzi egykori nemes vonalait.

L alakú, kétszintes, ma két utcára néző épület. Kocsibehajtós főbejáratát az öttengelyesre lemetszett sarokrészen képezték ki, s e rész tulajdonképpen a mindkét utcai homlokzattal 45 fokos szöget bezáró középrizalitként is értelmezhető, amit a kvádermintás földszintivel szemben sima emeleti falán / ahol a félköríves alsóktól eltérően az ablakok is egyenes zárásúak / klasszicizáló falpillérek hangsúlyoznak. Itt helyezkedett el az említett emeleti nagyterem, ahová a boltozott, oszlopos földszinti / kocsibejárásra alkalmas / kapualjból díszes rácsú lépcsők vezetnek.

Természetszerűen az átépítések következtében csupán a külső, a kapualj és a lépcsőrács maradt, valamint az öles, 18. századi falak. Azonban ezek is sejtetik, hogy az épület a város nagy múltú, sok eseményt - szépet és rútat, kellemest és kellemetlent, vidámat és drámait - megélt épülete volt, amely épület 1952-től iskola lett, s mint ilyen, Nagykanizsa város egyik legrégebbi épületében működő iskolája. Ezért került sor arra 2001. szeptember 22-én, hogy a "Kulturális Örökség Napja" alkalmából az iskola megnyitotta kapuját a nagyközönség előtt. Ezen a szombaton ugyanis Magyarország, sőt Európa több országának nagy múltú iskoláit látogathatta meg bárki, akit akár az épületek építészeti, tárgyi, akár pedagógiai értékei érdekeltek. A Bolyai János Református Általános Iskola készülve a nyilvánosságra, várva látogatóit, mindent megtett, hogy a világ elé tárja értékeit.

2011. augusztus 1-jétől 2024. augusztus 31-ig fenntartói határozat alapján a Zrínyi Miklós és Bolyai János Általános Iskola tagintézményeként működött iskolánk. 2024 szeptember 1-jétől Bolyai János Református Általános Iskolaként működik az intézményünk.

Névadónk

Bolyai János élete (1802-1860)
 
1802. december 15-én középnemesi családban született Kolozsvárott.
Apja Bolyai Farkas a marosvásárhelyi evangélikus katolikus kollégium tanára és a MTA levelező tagja. Korának kiemelkedő matematikusa volt.

Bolyai János 12 éves korában elvégezte a gimnázium 6-ik osztályát. 15 éves korában Bécsben folytatta tanulmányait, melyet öt év után kiváló eredménnyel fejezett be.

Kiváló eredménnyel elvégezte a bécsi Hadmérnöki Akadémiát és alhadnaggyá avatták. 21 éves korában hadnagyi, 22 évesen főhadnagyi, 24 éves korában kapitányi rangott kapott.

A hadseregben elsőszámú matematikus, hegedűvirtuóz, és vívó volt.

Lembergi katonai állomáshelyén kolerabetegségen esik át és idegállapota nagyon leromlik.

1832-ben megjelenik fő műve az APPENDIX, édesapja Tentamen című művének függelékeként.
1833-ban saját kérésére nyugdíjazták, majd visszatért Marosvásárhelyre.

Apjával folyton veszekedett, még párbajra is kihívta, mire apja kitiltotta a családi házból. Domáldi birtokukon teljes magányban töltött el tíz évet, majd 1843-ban apjától bocsánatot kért, és újra hazaköltözött.

Hat hétig tartott közöttük a béke, de utána újra veszekedni kezdtek, így ismét kiköltözött a domaldi birtokra.

1846-ban megint visszatért Marosvásárhelyre és ott a világtól elvonultan élt. Az elismerés hiánya nagyon elkeserítette.

Hosszas betegeskedés után 1860. január 27-én Marosvásárhelyen helyezték örök nyugalomra.

Bolyai János munkássága

Bolyai János is részben édesapja nyomdokain haladt, különösen, ami a párhuzamosok problémájának vizsgálatát illeti. E kérdéskört az 1820-as években sikerült tisztáznia, s a papa "Tentamen" című kétkötetes matematikai műve első kötete függelékében (Appendix, 1832.) adta közre "A tér abszolut igaz tudománya" címmel. E 26 oldalas, később világhírűvé lett dolgozatában Bolyai János arra mutatott rá, hogy az euklidészi és nem euklidészi geometria a párhuzamossági (tehát a XI.) axióma elhagyásával nyert axiómarendszerrel közösen írható le. Véleménye szerint az ún. párhuzamossági, tehát a XI. euklidészi axióma (avagy 5. posztulátum) független a többi euklidészi axiómától, s tagadásával az újszerű, ún. nem euklidészi geometria jön létre, ha pedig ezt az axiómát egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk, akkor a két geometria közös elemeit magában foglaló, ún. abszolút geometriához jutunk. Ez a magyar matematika legnagyobb tudományos felismerése.

1834-ben megalkotta élete nagy művét Tan címmel. Emellett Bolyai János - más dolgozataiban - tisztázta a komplex számok geometriai szerepét (Respensio, 1837.), foglalkozott zeneelmélettel, filozófiai és nyelvészeti kérdésekkel, és természetesen a bécsi hadmérnöki főiskolán diplomát szerzett kapitány szűkebben vett szakmája, hadtudomány kérdésköreivel is foglalatoskodott. A világ nagy kérdései izgatták, amit hatalmas kézirati hagyatéka is igazol.

A két Bolyai életútja jellegzetesen magyar életút: keveseknek adatott meg ugyanis, hogy forradalmi gondolataikkal a nemzetközi tudósvilág színpadára lépjenek, s bizony Bolyai János sem került a sors kegyeltjei közé.